2019. 12. 22.

Idei adventi kalendáriumunkban a magyar helyesírás történetének néhány fontos állomását mutatjuk be pár mondatban.

Ma a sokak számára talán még mindig „a helyesírási szabályzatnak” tekintett AkH. 1984.-hez vezető utat, illetve e szabályzat újításait tekintjük át. Ahogyan tegnap szó volt róla, az AkH. 1954. újra megteremtette a magyar helyesírás egységét, ám minden szabályzat menthetetlenül elavul egyszer, és ez alól ez a munka sem lehetett kivétel. Az elavulás három okát Fábián Pál így határozza meg: egyrészt maga a nyelv is, különösen annak szókincse gyorsan változik; másrészt a nyelvtudomány újabb és újabb módszerekkel tudja leírni a nyelvet; harmadrészt a nagyközönség, a társadalom igénye is változik, egyre részletesebb szabályzatra és bővebb szótárra vágyik.

Az AkH. 1954. megjelelése után mintegy húsz évvel a Helyesírási Bizottság elérkezettnek látta az időt a szabályzat megújítására, így 1973 tavaszán megkezdte a munkálatokat, amelyek előkészítő (1973–1979) és kidolgozási (1980-1983) szakaszra oszlottak; az utolsó, 1984-es év a kiadói és nyomdai munka időszaka volt. Az előkészítő szakaszban (illetve már azt megelőzően is) egyfelől az új szabályzat tudományos megalapozása volt a feladat (Szántó Jenő bizottsági tag szerint az 1954 utáni húsz év a magyar helyesírás-tudomány megalapozásának időszaka); másfelől a nagyközönség véleményének kipuhatolása volt a cél. Az utóbbival kapcsolatban az derült ki, hogy merész helyesírási reformokat (például az ly eltörlését) csak nagyon kevesen kívántak volna (bár ők igen aktívan igyekeztek elérni a céljukat), a többség ragaszkodott a hagyományos formákhoz és a helyesírás állandóságához. Ennek tudatában a bizottság is egyre inkább afelé hajlott, hogy csak a nagyon szükséges változtatásokat kellene bevezetni.

Az AkH. 1984. végül –az AkH. 1954.-hez hasonlóan – valóban nem lett reformkiadás; Fábián Pál szavaival élve a magyar helyesírás ettől a kiadástól kezdve számítható hagyományőrző hajlandóságúnak a korábbi korszakok reformhajlandósága után. Ennek ellenére természetesen hozott néhány újdonságot, amelyek közül az alábbiak a legfontosabbak: Az egyetlen módosítás, amely az egész rendszert érinti, az, hogy a dz és a dzs hangot végérvényesen az egyeshangok közé sorolták, ennek megfelelően szabályozták a kettőzésüket és az elválasztásukat is (fogóddzék; brin-dza és most már bo-dza is). Az egybe- és különírás területén újdonság volt az anyagnévi szerkezetekre (aranygyűrű, de arany jegygyűrű, illetve fehérarany gyűrű), továbbá a jelentéstömörítő szerkezetekre (csigalépcső, hollófekete) vonatkozó szabályok bevezetése, valamint a 6:3-asként is ismert szabály megfogalmazása. Utóbbi azt jelenti, hogy ha egy összetett szó legalább három tagból és – a jeleket és ragokat nem számítva – hatnál több szótagból áll, akkor a két fő összetételi tag határán kötőjellel tagoljuk azt (pl. kerekasztal-konferencia). Bővült a tulajdonnevek írásmódjáról szóló fejezet, és itt többek között újdonság volt, hogy az idegen tulajdonnevek csak kivételes esetben lehetnek magyaros írásmódúak (Husz János stb.), illetve hogy az addig kötőjeles hídneveket az utcanevekhez hasonlóan külön kell írni (Erzsébet híd). Változott bizonyos idegen eredetű szavak javasolt írásmódja is (pl. ventilátor, paralel vagy parallel, zsűri), továbbá a keltezésben bizonyos pontokon átalakult a toldalék írásmódjának szabálya (március 1-jén stb.).

Az AkH. 1984. több ponton is rugalmasabb lett az elődjénél, számos esetben többféle írásmódot is helyesnek ismert el (például a kis és a nagy kezdőbetűket, az írásjeleket, a mozaikszókat vagy a keltezést illetően), illetve több helyen is felhívta a figyelmet a helyesírás stilisztikai szerepére.

Felhasznált irodalom:

Dobsonyi Sándor 2001–2002. Helyesírási szabályzatunk 11. kiadásának mérlege. In: Bozsik Gabriella – V. Raisz Rózsa (szerk.) Helyesírásunk időszerű kérdései a 21. század kezdetén. Eger, EKF Líceum Kiadó. 34–64.

Fábián Pál 2007. Helyesírási szabályzatunk 11. kiadásáról. In: Bozsik Gabriella – V. Raisz Rózsa (szerk.) Hagyomány és újítás a helyesírásban. Válogatás a Nagy J. Béla helyesírási verseny köteteinek anyagából. Eger, EKF Líceum Kiadó. 23–28. (http://mnyelv.ektf.hu/hagyomany_es_ujitas.pdf)

Korompay Klára 2003. Helyesírás-történet. In: Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest, Osiris Kiadó. 781–788.

Mi változott 1984-ben? – 1. rész (https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/blog/show/mi-valtozott-1984ben-1)

Mi változott 1984-ben – 2. rész (https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/blog/show/mi-valtozott-1984ben-2