2019. 12. 23.

Idei adventi kalendáriumunkban a magyar helyesírás történetének néhány fontos állomását mutatjuk be pár mondatban.

Ma Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila 2004-ben megjelent Osiris Helyesírás című munkáját ismertetjük. A XX. század második felében sorra jelentek meg a helyesírási tanulmányok, tanulmánykötetek, helyesírási feladatgyűjtemények, viszont hiányzott egy olyan átfogó, rendszeres helyesírási kézikönyv, amely – természetesen az AkH. 1984.-re épülve – az alapoktól kezdve ismerteti és részletesen elmagyarázza a szabályokat, továbbá megoldást kínál olyan újabb helyesírási jelenségekre, amelyekre az AkH. 1984. nem ad ajánlást. Ennek a hiánynak a pótlására vállalkozott az Osiris Kiadó egy nyelvészeti könyvsorozat (sorozatszerkesztő: Tolcsvai Nagy Gábor) első kötetével, amely Helyesírás (OH.) címen, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila tollából jelent meg 2004 nyarán, majd kisebb javításokkal 2005-ben és 2006-ban. A vaskos kötetben a szabálymagyarázatok mellett helyet kapott egy terjedelmes szótár is.

Az OH.-ban a szerzők újraértékelték a magyar helyesírás alapelveit (az AkH. 1984.-ben: kiejtés, szóelemzés, hagyomány és egyszerűsítés), a következőképpen: A kiejtés szerinti és a szóelemző írásmódot a fonematikus elv alá sorolták, amellyel szemben áll –az OH.-ban a korábbiaknál tágabban értelmezett – hagyomány elve. A hagyomány elve másrészt szemben áll az értelemtükröztetés elvével is, hiszen minden olyan kivételes forma hagyományos írásmódúnak tekinthető, amely eltér egy adott szabályrendszertől. Vannak egyedi (pl. Anjouk [a többes szám jele kötőjel nélkül kapcsolódik], akadémikus [nem rövidül meg a magánhangzó az -ikus képző előtt]), tendenciózus (pl. Pénzügyminisztérium, Hadügyminisztérium [kötőjel nélkül egybeírandók a szótagszámlálási szabály ellenére]; bevásárlóközpont [a második tag összetételi volta már elhomályosult, így a szerkezet egybeírandó]) és rendszerbe foglalható hagyományos kivételek (pl. ötéves [két egyszerű szóból áll, így egybeírandó], Roland-énekbeli [a -beli képző kötőjel nélkül kapcsolódik], Ratio Educationis [a latin nyelvű címek minden tagja nagy kezdőbetűs]). A fentieken túl az egyszerűsítés elvét is tágabban értelmezte az OH., és a hangjelölési egyszerűsítésektől kezdve a harmadik mozgószabályig (kutya-macska barátság stb.) sok jelenséget sorolt ide.

A szabályokat a szerzők igyekeztek nemcsak egy-két példával illusztrálni; ahol csak lehetett, hosszú táblázatokba rendezték az adatokat. Listázták például az összes ly-t tartalmazó szót, a tő belseji magánhangzó-időtartamot váltakoztató főneveket, az államneveket vagy a budapesti helységrészneveket stb.

Az AkH. 1984.-ben nem szereplő (perifériális vagy újabb keletű) jelenségek közül az OH. foglalkozik a betűrendbe sorolás részleteivel; az egybe- és különírás területén a két kötőjellel írandó összetételekkel vagy a tulajdonnevet tartalmazó különírt összetételekkel; a tulajdonnevek körében a tárgy-, az épület-, az égitestnevekkel, illetve az újfajta díjak és kitüntetések elnevezéseivel, az internetes portálcímekkel vagy újabb intézménytípusok nevével; az írásjelek formai jellemzőivel és a nagykötőjel újabb használati szabályaival; a szóösszevonások újabb formáival; stb.

A szótári részhez több tízmillió szövegszót tartalmazó forrásszövegeket dolgoztak fel elektronikusan, majd az így kapott mintegy kétszázezer szóalakot és szókapcsolatot manuálisan is átnézték. A szótári rész nagyjából 47 000 szócikke több mint 210 000 (a kiejtési, elválasztási és toldalékos formákkal együtt több mint 300 000) szótári tételt tartalmaz, így jelentősen meghalad minden korábbi köznyelvi szótárt. A mennyiség mellett a minőség is meghatározó: a szótárba minden Kárpát-medencei területről és nagyon sokféle szövegtípusból kerültek be adatok. A szócikkek bokrosítottak, és első látásra talán kissé nehezen követhető utalósorok vannak bennük, ám ezek segítségével egy helyen olvasható például az összes történelmi vármegye vagy mai kistérség neve.

Az Osiris Helyesírás hangsúlyozottan az akadémiai szabályozást vette alapul; attól csak olyan helyeken tért el, ahol az AkH. nem adott kielégítő iránymutatást. Eltérő szabályértelmezésből fakadóan vagy a véletlennek köszönhetően azonban előfordulnak eltérések az először 1999-ben kiadott Magyar helyesírási szótár (MHSz.; beceneve „nagy fehér”) és az OH. megoldásai között; ezeket külön Wikipédia-szócikk gyűjtötte össze (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_helyes%C3%ADr%C3%A1si_sz%C3%B3t%C3%A1r_%C3%A9s_az_Osiris-f%C3%A9le_Helyes%C3%ADr%C3%A1s_elt%C3%A9r%C3%A9seinek_list%C3%A1ja#Mindk%C3%A9t_sz%C3%B3t%C3%A1rban_hib%C3%A1s).

Felhasznált irodalom:

Laczkó Krisztina 2005–2007. Gondolatok a magyar helyesírásról egy új kézikönyv kapcsán I. In: Bozsik Gabriella (szerk.): Két évtized a helyesírásért. A Nagy J. Béla helyesírási verseny előadásai és feladatai. Eger, EKF Líceum Kiadó. 90–96.

Mártonfi Attila 2005–2007. Gondolatok a magyar helyesírásról egy új kézikönyv kapcsán I. In: Bozsik Gabriella (szerk.): Két évtized a helyesírásért. A Nagy J. Béla helyesírási verseny előadásai és feladatai. Eger, EKF Líceum Kiadó. 97–103.