Idei adventi kalendáriumunkban a magyar helyesírás történetének néhány fontos állomását mutatjuk be pár mondatban.
Ma az úgynevezett nyomdai helyesírásról ejtünk szót Tegnap megállapítottuk, hogy az 1922-ben kiadott szabályzat az Akadémia várakozásával ellentétben nem tudott egységet teremteni a helyesírásban. Ennek egyik oka a nyomdák eltérő gyakorlata, a másik pedig a különféle helyesírási magánkiadványok negatív hatása volt.
Ami a nyomdákat, illetve a sajtót illeti: Rájuk nézve nem volt kötelező az AkH. 1922. alkalmazása, így minden lap azt a helyesírást (iskolai, akadémiai, latinos, rövid, házi stb.) alkalmazta, amelyiket jónak látta. Ennek a sokféleségnek a felszámolására határozta el Az Est szerkesztősége, hogy három napilap (Az Est, Pesti Napló, Magyarország), továbbá az Athenaeum és a nyomdái számára egységes helyesírást dolgoz ki. Ezzel a munkával Balassa Józsefet, a Magyar Nyelvőr akkori szerkesztőjét bízták meg, aki 1922-ben (még az AkH. 1922. megjelenése előtt) kiadta A magyar helyesírás szabályai, szójegyzékkel című művet, amely az Iskolai helyesíráson alapult, de több helyen eltért tőle (az ahoz, kevésbé, fentartás, én miattam formákat ajánlotta, a dzs helyett pedig ds-t).
Az Est-lapok használatára készült (közforgalomba nem került) szabályzatra épült az egységes nyomdai helyesírás, amelyet szintén 1922-ben kezdett előkészíteni a Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre által felállított bizottság. A munka lassan haladt, de Balassa József 1928-ban elvállalta a befejezését, és 1929-ben megjelent Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai (NyomdH.), amely a helyesírási és tipográfiai tudnivalók mellett egy mintegy 40000 szavas szótárt is tartalmazott. A NyomdH. ugyan Balassa szerint nem sokban tért el az AkH. 1922.-től, Nagy J. Béla vizsgálatai szerint azonban mégsem jelentéktelen a különbség a két szabályzat között, nemcsak egyes szavak írásmódjában, hanem az elveket tekintve sem (l. számos szókapcsolat egybeíratását vagy az idegen szavak magyaros írását), bár valóban közeledett is az akadémiai szabályozáshoz (ilyen a dzs, illetve az ahhoz, fenntartás formák elfogadását). A NyomdH. viszont önmagával is többször ellentmondásba került: egy-egy szó a különböző címszavaknál más-más alakban fordult elő.
Ám mivel a nyomdászokon kívül mások is követték a szabályait, közvetve és közvetlenül is hatott a későbbi akadémiai szabályozásra. Közvetve azzal, hogy felhívta a figyelmet egy bő szójegyzék fontosságára; közvetve pedig néhány helyesírási újításával, ezek például: a kétjegyű mássalhangzók egyszerűsített kettőzése a családnevek toldalékos alakjaiban is (Arannyal), az utca szó különírása a tulajdonnévtől, számos idegen szó magyaros írásmódja.
Felhasznált irodalom: Szemere Gyula 1974. Az akadémiai helyesírás története. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése