Idei adventi kalendáriumunkban a magyar helyesírás történetének néhány fontos állomását mutatjuk be pár mondatban.
Ma a XX. század elejének helyesírási törekvéseit és szabályozását tekintjük át röviden. Amint arról tegnap írtunk, 1903-tól, a Simonyi Zsigmond-féle Iskolai helyesírás (IskH.) megjelenésétől kezdve két hivatalos szabályzat irányította a magyar írásgyakorlatot. Az Akadémia kezdetben közömbösen viszonyult az IskH.-nak az írásbeliségre gyakorolt hatásához, és még a következő akadémiai szabályzat (AkH. 1902.) előírásait is „főleg a saját kiadványaiban” akarta érvényesíteni. 1908-ban azonban állást kellett foglalnia, mert ekkor az Országos Törvénytár szerkesztője arra kért felhatalmazást a belügyminisztériumtól, hogy a törvények szövegét az IskH. szabályai szerint nyomtathassa ki, illetve kérte, hogy minisztertanácsi határozat rendelje el ennek a szabályzatnak a használatát minden hivatalban. Ezt a kérést – igen pikáns módon – az Akadémiának is véleményeznie kellett, és itt úgy határoztak, hogy megkezdik egy kompromisszumos helyesírási szabályzat kidolgozását.
1911-ben megalakult egy négytagú helyesírási bizottság (Szinnyei József, Tolnai Vilmos, Szily Kálmán és Négyesy László), amely 1912-ben el is készült egy javaslattal, amelybe az IskH. minden lényeges újítását fölvették (az idegen szavak írásszabályait kivéve), majd ezt 1915-ben újabb változatban terjesztették elő, de új szabályzat ekkor még mindig nem készült. 1921-ben a bizottság újranyomtatta az 1915-ös javaslatát, és azt 1922 májusában az Akadémia elé terjesztette, amely ekkor némi vita után azt el is fogadta. Az így megjelentetett az AkH. 1922.-t miniszteri rendelet tette kötelezővé az iskolákban. Mivel az AkH. 1922. átvette az IskH. legfontosabb újításait, a bevezetése nem okozott különösebb fennakadást az iskolákban, bár néhány kettősség (ezelőtt – e nélkül, arannyal – Aranynyal stb. párok) kodifikálásával az addiginál kissé nehezebbé tette a helyesírást.
Az AkH. 1922.-t, a mai helyesírási szabályzat ősét – ettől számítjuk 12. kiadásnak a jelenleg érvényben lévőt – abban a reményben adta ki az Akadémia, hogy megteremti vele a magyar írásgyakorlat egységét. Hogy ez az egység miért nem valósult meg, arról holnap szólunk majd.
Felhasznált irodalom:
Pásztor Emil 2000. Mihez képest 11. kiadású a helyesírási szabályzatunk? Magyar Nyelvőr 124/1. 140. (http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1241/124119.htm)
Szemere Gyula 1974. Az akadémiai helyesírás története. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése