2019. 12. 17.

Idei adventi kalendáriumunkban a magyar helyesírás történetének néhány fontos állomását mutatjuk be pár mondatban.

Ma a XIX. század második felének helyesírási reformkísérleteit és újabb akadémiai szabályzatait tekintjük át.

Az első, 1832-es szabályzatot (a továbbiakban a szokásos AkH. rövidítéssel és évszámmal jelöljük az egyes kiadásokat) 1834-ben, 1838-ban, 1840-ben, 1841-ben, 1843-ban, 1844-ben, 1847-ben , 1851-ben és 1853-ban követte újabb, a szabályokat tekintve szinte változatlan kiadás. Ezeket még mindig belső használatra, az Akadémiai tagjainak számára szánták, ám a szabályok szélesebb rétegek írásgyakorlatára is hatással voltak. Ám az 1850-es évektől kezdve egyre gyakrabban merült fel egy átfogó helyesírási reform igénye (a fő igények: a hiányjel elhagyása, a cz írása helyett c, a kétjegyű betűk egyszerűsített kettőzése a ragos alakokban is), de a javaslatokat az Akadémia elutasította. Az AkH. 1876. például még húsz évvel később is a cz-t pártolta, és a következő kiadvány, az AkH. 1879. (A magyar helyesírás elvei és szabályai címen) sem juttatta nyugvópontra a helyesírási vitákat.

Az Akadémia által kiadott nyelvészeti folyóirat, a Magyar Nyelvőr szerkesztője, Szarvas Gábor azonban síkra szállt a helyesírás egyszerűsítéséért, így lapjában 1888-tól – többek között – c-t írtak a cz helyett, és a kétjegyű betűket egyszerűsítve kettőzték a toldalékos formákban is. A Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlap már 1881-ben bevezette ezeket az egyszerűsítéseket, sőt az idegen szavakat és neveket is magyarosan írta, és ez erősen hatott az olvasótábor helyesírására is, a társadalmi megosztottság tehát tovább nőtt.

Simonyi Zsigmond 1891-ben négy „módosítvány” elfogadását javasolta (c a cz helyett, a kétjegyű betűk egyszerűsített kettőzése, az idegen szavak és nevek tágabb körének magyaros írásmódja, a vonatkozó névmások és névmási határozószók [aki, ami stb.] egybeírása), amelyeket érdemben 1893-tól tárgyalt az Akadémia, ám az 1901-es AkH.-ba (A magyar helyesírás szabályai) egy sem került be a ezek közül. Ez újabb töréshez vezetett a helyesírásban, amelyről holnap ejtünk szót.

Felhasznált irodalom:

Korompay Klára 2003. Helyesírás-történet. In: Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest, Osiris Kiadó. 697–709.

Szemere Gyula 1974. Az akadémiai helyesírás története. Budapest, Akadémiai Kiadó.