Idei adventi kalendáriumunkban a magyar helyesírás történetének néhány fontos állomását mutatjuk be pár mondatban.
Ma a leginkább a magyar nyelv finnugor rokonságának bizonyításáról ismert orvos, nyelvész, Gyarmathi Sámuel Okoskodva tanító magyar nyelvmester (1794) című munkájának helyesírási felfogását ismertetjük. Gyarmathi – Földi Jánoshoz hasonlóan – a Hadi és Más Nevezetes Történetek című lap pályázatára adta be nyelvtanát, amelynek nagy része azonban már korábban készen volt. A pályázaton ugyan nem nyert, ám a művét az erdélyi országgyűlés támogatásával kiadták.
Gyarmati rendszeres, racionalista szemléletű nyelvtan megírására vállalkozott; ő írta az első magyar mondattant a teljesség igényével. Ő volt az első, aki teljes egészében magyar nyelvű terminológiát használt; az indulatszó szakkifejezést neki köszönhetjük.
A helyesírásban elsősorban a kiejtés elvét tartotta fontosnak, sőt, nemzeti büszkeségnek; ennek révén könnyűnek tartotta a magyar helyesírást, legalábbis a némethez vagy a franciához képest mindenképpen. A magánhangzók ékezeteit az írásjelek között tárgyalta, de a hosszú magánhangzókat is a magyar ábécé részének tartotta, ami abban a korban még messze nem volt általános. A zs hangot igen egyéni módon ds-sel jelölte. Az y-nak i-ként való használatát nem tartotta helyesnek, még a tulajdonnevekben sem; a saját nevét is következetesen i-vel írta. A kétjegyű mássalhangzók helyett mellékjeles betűket kívánt volna bevezetni, de addig is a hosszú kétjegyű betűk kettőzését így javasolta: lly, nny, tty, ttz, tts, gygy, szsz. A hasonulások közül csak a teljes hasonulást tárgyalta (emberrel); az az, ez névmás toldalékolásának esetében a hiányjeles megoldást tartotta követendőnek (a’nak). Az igekötőket kötőjellel kapcsolta az igékhez, akár az ige előtt, akár utána állnak. A közkeletű idegen szavakat (és az idegen eredetű keresztneveket) magyarosan íratta. Az elválasztásban a szóelemek szerinti tagolást javasolta (pl. nyomtat-ásban, iszony-odik).
Felhasznált irodalom:
Fábián Pál 1967. Az akadémiai helyesírás előzményei. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Gulya János 1978. Gyarmathi Sámuel. A múlt magyar tudósai. VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó. (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/gyarmathi-samuel-1E12/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése