2019. december 2., hétfő

2019. 12. 02.

Idei adventi kalendáriumunkban a magyar helyesírás történetének néhány fontos állomását mutatjuk be pár mondatban.

Ma a mellékjeles helyesírás megalkotójának, a cseh Husz Jánosnak, illetve az ő rendszerét átvevő – minden bizonnyal Pécsi Tamás és Újlaki Bálint nevű – magyar klerikusoknak az újításait ismertetjük röviden. Husz nagyszabású helyesírási reformot dolgozott ki (Tractatus, 1412 körül), melynek legfőbb eleme az egy betű – egy hang alapelv. Ezzel messze megelőzte korát, hiszen még a hangnak és a betűnek a megkülönböztetése sem volt magától értetődő a későbbi századokban sem. Mivel a latin ábécé nem fedi le teljesen a cseh hangrendszert, Husz mellékjelek segítségével új betűket hozott létre: a hiányzó mássalhangzók esetében pontokat, a magánhangzók esetében vesszőket használt. Az alapot a cseh kancelláriai helyesírás adta.

A magyar helyesírásba elsősorban az alapelv, illetve a mellékjeles betűk alkalmazása került át, de az egyes hangoknak megfelelő betűkben már sok az eltérés a két rendszerben. Ennek oka – az eltérő kancelláriai hagyomány mellett – például az, hogy csehben a zöngés-zöngétlen szembenállás a döntő a mássalhangzók rendszerében, míg a magyarban a képzéshely szerinti. A magyarban mellékjeles betűt kap az sz, s, ty, ny, ly hang, illetve a g is (a gy-nek hagyományosan a g volt a jele, és ez megmarad ebben a rendszerben is); a magánhangzók közül pedig mellékjeles betű jelöli az ö/ő-t és az ü/ű-t, illetve írásban is kifejeződik a különbség a zárt és a nyílt e között. (Technikai okokból itt sajnos le kell mondanunk a mellékjeles formák közlésétől.)

Mellékjeles helyesírású a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódex (melyek együttesen alkotják az úgynevezett Huszita Bibliát), továbbá például a Guary-, a Nádor-, a Nagyszombati, a Döbrentei-, a Bod-, a Sándor-, a Simor- és a Tihanyi kódex, illetve a Székelyudvarhelyi kódex 1. és 2. keze által írt részei.

Felhasznált irodalom: Korompay Klára 2003. Helyesírás-történet. In: Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest, Osiris Kiadó. 281–300.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése